Ma Meg Egyuett

Ma még együtt, és nincs tovabb,
Átkozottul kemény a vilag,
Lenyuztunk egymas agyaból éveket,
Szél fujja mar az érzelmeket.

Úgy éreztem kevés, amit adhatok,
Pedig dehogy … és ma mar hol vagy te és én hol vagyok?

Téboly, hogy ott vagy, és én varlak,
Idegen kéz nyul tested felé.
Csak a vagy ereje halvanyul el lassan,
S mar nem hazudunk egymasnak reményt.

Rad gondolok és ujra latlak,
A napfény attetszik a hajad szalain.
Ha almodom veled, szivem szivarvany fényein lebeg,
De jéghidegek a reggelek.

Istenem, pedig mar fogtam a kezed,
Csak nem mertem mondani: Szeretlek, szeress!
Templomok lépcsõin varom a csodat,
Az idõ törvényt ül, s lassan kipipal.