Szürke Szoba

Nincs fény, amit látnék – szobámba zár a szürkeség,
kísértetkézként nyúl felém…
Nincs hang amit hallanék – Apám a csendbõl ordít rám,
fülemben víz, agyamban sár
Nincs test, mit éreznék…
Nincs már, akit hívnék – talán egy kép, mi bennem él,
Anyám, míg vár, csak jót remél…
Álmom hideg árnyék – fülemben míg a vér dobol,
Kilépek önmagamból…

Nincs már rám ellenszer
Túl jó ez a képlet
Túl jó, de a végzet
Elpusztít Téged
Átküldtél végleg
Nem lesz több kísérlet…
N E M ! ! !

Narrátor: Holtan fekszik itt, ki csak a munkájában hitt
Nem kímélt semmit, senkit
De az erõ, mit gyártott ellene fordult és mindent elvitt…
…Ostoba, fakó árnyék
Mint talált játék egy polcon, mit a sors emelt
…és lehet, hogy nincs magyarázat,
csak Alázat, vagy Gyalázat…?!