Soha már
Nem szül fényt az árny
Én még emlékszem
Mennyi sír
Árnyunk némán sír
A lelkemen
Sötét víz
Sodra mélyre visz
Az éjszakában
Legyél hű
Élő szemfedő
A testemen
Fáj minden szó
Mint a kés az éj szívében
Még él az árny
Megpihent a lelkemen
Soha már
Nem találsz hozzám
És mégis várlak!
Soha már
Nem száll fel az árny
A lelkemről!
Comentarios
Deja tu comentario: